A gumiabroncs vásárlásakor nem elég a méretet, a futófelületet és a márkát ellenőrizni, mert a gumi az idő múlásával látható kopás nélkül is változik.
Gumiabroncs vásárlásakor az autósok gyakran a méretre, a futófelületre és a márkára összpontosítanak. A gyártási dátum is figyelmet érdemel. A gumi idővel megváltozik: keményebbé és kevésbé rugalmassá válik, ami hatással lehet a tapadásra, az utazási kényelemre, a gördülés egyenletességére és a gördülési zajra.
A gyártási dátum közvetlenül az abroncs oldalfalán található, négy számjegyként egy ovális mezőben. Az első két számjegy a gyártás hetét, az utolsó kettő pedig az évet jelöli. A 2525 kód például azt jelenti, hogy az abroncs 2025 25. hetében készült.
Egy szakértő szerint az autók gumiabroncsainak becsült élettartama általában a gyártási dátumtól számított körülbelül öt év. A jobb minőségű abroncsok tovább is használhatók lehetnek. A 10 éves abroncsok használata azonban már nem ajánlott, még akkor sem, ha raktárban tárolták őket, és soha nem szerelték fel járműre.
Nem szükséges teljesen azonos gyártási dátumú abroncsokból álló garnitúrát keresni. Az egy garnitúrába tartozó abroncsok közötti néhány hetes eltérésnek kevés gyakorlati hatása van a tulajdonságaikra. Nagyobb figyelmet érdemelnek a már két-három éves abroncsok, különösen a hideg időjárásra tervezett téli gumik.
A tárolási körülmények is számítanak. Az abroncsokat száraz, állandó hőmérsékletű helyen, közvetlen napfénytől védve kell tartani. Vásárlás előtt az autósoknak nemcsak a dátumkódot, hanem a gumi általános állapotát is meg kell vizsgálniuk. Még egy viszonylag új abroncs is károsodhat, ha nem megfelelően tárolták.
Az abroncsok teljesítménye fokozatosan csökken akkor is, ha még használhatónak látszanak. A kopás nem csupán a profilmélységet érinti. Befolyásolhatja a kanyarodási tulajdonságokat, a fékteljesítményt és a jármű viselkedését nedves útfelületen is.
A kopott abroncsok miatt a jármű kevésbé pontosan reagálhat a kormánymozdulatokra, megnőhet a fékút, és könnyebben elveszítheti a tapadását. Ezek a hatások csúszós felületen, erőteljes gyorsításkor vagy vészfékezés során még feltűnőbbé válhatnak. Az elektronikus vezetéstámogató rendszerek bizonyos mértékig beavatkozhatnak, de az abroncsok elveszett tapadását nem tudják teljesen ellensúlyozni.
Az új abroncsokat úgy tervezik, hogy hatékonyan elvezessék a vizet az érintkezési felületről, segítve a jármű stabilitásának megőrzését. A futófelület kopásával ez a képesség csökken. Nagyobb sebességnél a jármű elveszítheti a kapcsolatot az úttal az abroncsok és a burkolat közötti víz miatt.
Ha ez az érzés már pocsolyákon vagy nedves útszakaszokon áthaladva is észlelhető, az abroncsokat mielőbb ki kell cserélni. A szakértők nedves útfelületen történő biztonságos vezetéshez legalább 3 milliméter megmaradt profilmélységet javasolnak.
Egy bizonyos ponton a kopott abroncsok észrevehetően hangosabbá is válhatnak. A futófelület elemeinek kopásával megváltozik a hanghullámok szórására való képességük. Az autósok az útburkolatot vagy a futóművet hibáztathatják, miközben a megnövekedett zajért maguk az abroncsok felelősek.
Ha az abroncsok körülbelül 10 évesek, vagy rossz körülmények között tárolták őket, a gumikeverék elveszítheti rugalmasságát. A tapadás ilyenkor akkor is romolhat, ha a profil még viszonylag mély. Az alacsony futásteljesítmény nem mindig jelenti azt, hogy az abroncs továbbra is biztonságos állapotban van.
Az abroncs belső szerkezetében is felhalmozódnak a terhelések hatásai az idő múlásával. Egy régi vagy erősen kopott abroncs szerkezeti szilárdsága elmaradhat egy újétól, ami növeli a sérülések vagy kidudorodások kockázatát kátyúba hajtás után.
Az abroncsok nem úgy mennek hirtelen tönkre, mint egy villanykörte. Biztonsági tartalékuk fokozatosan csökken. Először a fékteljesítmény romolhat, majd nőhet a gördülési zaj, és csökkenhet a tapadás nedves útfelületen. Mivel a változások fokozatosak, a vezetők hozzászokhatnak, amíg egy nedves út meg nem mutatja, mennyit veszítettek az abroncsok a teljesítményükből.
Az autósoknak a téli és négyévszakos abroncsokon található 3PMSF (Three-Peak Mountain Snowflake, három hegycsúcs és hópehely) jelölésre is figyelniük kell. A hegyet és hópelyhet ábrázoló szimbólum azt jelzi, hogy az abroncs megfelelt a havas úton nyújtott tapadást vizsgáló szabványos tesztnek, és teljesíti a téli használat minimumkövetelményeit.
A 3PMSF és az M+S (Mud and Snow, sár és hó) közötti fő különbség a tesztelési követelmény. Az M+S jelölés általában a futófelület kialakításán és a gyártó állításán alapul, míg a 3PMSF megköveteli, hogy az abroncs sikeresen teljesítsen egy hivatalos tesztet.
Ez a teszt a havon történő gyorsítás közbeni tapadást méri. Nem értékeli a fékezést, az irányíthatóságot vagy a jégen nyújtott teljesítményt.
Ezért a hegyet és hópelyhet ábrázoló jelölést nem szabad a téli körülmények közötti biztonság teljes körű garanciájának tekinteni. A 3PMSF minősítésű abroncsok havon általában jobbak a hagyományos négyévszakos gumiknál, nehéz körülmények között azonban továbbra is elmaradhatnak a hagyományos téli abroncsoktól, különösen jégen vagy nagyon hideg időben.
A teljesítmény a gumikeveréktől, a profilmélységtől, az abroncsnyomástól és a jármű tömegétől is függ. A megfelelő oldalfali jelölés mellett is figyelembe kell venni az időjárást és a vezetési körülményeket, nem szabad kizárólag a szimbólumra hagyatkozni.