A D betűt általában az automata sebességváltókhoz társítjuk, ahol a Drive fokozat kiválasztása után az autó előreindul.
A D betű szinte mindig az automata sebességváltókhoz kapcsolódik. A váltókart Drive állásba tesszük, felengedjük a féket, és az autó már indulásra kész. Éppen ezért zavarba ejtő lehet, amikor ugyanez a betű egy kuplungpedállal és kézi sebességváltóval felszerelt autón jelenik meg.
Itt azonban szó sincs automatikus vezetési módról. A vezető továbbra is maga kezeli a kuplungot, és kézzel választja ki az egyes fokozatokat.
A kézi sebességváltóknál a D jelölés ritka, és elsősorban régebbi vagy speciális járműveken fordul elő. Ilyen esetekben a Direct Drive, vagyis közvetlen hajtás rövidítése lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a D egyszerűen a negyedik vagy az ötödik sebességfokozat másik neve. A jelentése a sebességváltó kialakításától függ.
A hagyományos, háromtengelyes kézi sebességváltókban a bemenő és a kimenő tengely egy tengelyvonalban helyezkedik el. Közvetlen hajtás kapcsolásakor a tengelyeket mechanikusan összekapcsolják, így 1:1 áttétel jön létre. A bemenő tengely egy fordulata ekkor a kimenő tengely egy fordulatát eredményezi.
Ezt a mechanikai jellemzőt jelezheti a D jelölés.
Más szóval a közvetlen hajtás lehetővé teszi, hogy a motor lendkereke és a sebességváltó kimenő tengelye azonos fordulatszámmal forogjon, miközben a kimenő tengely végül továbbítja a nyomatékot a kerekek felé.
A „közvetlen” kifejezés nem azt jelenti, hogy a motor fizikailag közvetlenül kapcsolódik a kerekekhez. A hajtásláncban továbbra is megtalálható a végáttétel, a differenciálmű és a féltengelyek. A kifejezés kizárólag a sebességváltón belüli tengelyek egymáshoz viszonyított kapcsolatára utal.
Az az elképzelés, hogy egy ötfokozatú kézi sebességváltóban a közvetlen hajtás mindig a negyedik fokozat, csak bizonyos régebbi konstrukciókra igaz. Egyes klasszikus, hátsókerék-hajtású járművekben például 1,00:1 áttételű negyedik fokozatot alkalmaztak, míg az ötödik már gyorsító áttételű volt.
A legtöbb modern elsőkerék-hajtású autó keresztben beépített motort és kéttengelyes sebességváltót használ. Mivel a tengelyek nem egy tengelyvonalban helyezkednek el, nem lehet őket egyszerűen összezárni közvetlen hajtás létrehozásához. A nyomaték minden előremeneti fokozatban egy fogaskerékpáron keresztül halad, még akkor is, ha az eredő áttétel közel 1:1.
Ezért a D nem szabványos vagy általánosan elfogadott jelölés a modern személyautók kézi sebességváltóinál. Egy hagyományos kézi váltókarokon sokkal inkább számozott fokozatokat és a hátramenetet jelölő R betűt találunk.
Ha egy gyártó más betűket vagy szimbólumokat használ, az adott jármű kezelési útmutatója a legjobb forrás annak megállapítására, hogy mit jelentenek.
Az 1:1 áttétel bizonyos mechanikai veszteségeket csökkenthet egy hagyományos, háromtengelyes sebességváltóban, mivel a nyomaték továbbításához nincs szükség egy további működő fogaskerékpárra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közvetlen hajtás mindig a legjobb üzemanyag-fogyasztást eredményezi.
A gyorsító áttétel 1:1-nél kisebb, így lehetővé teszi, hogy a motor alacsonyabb fordulatszámon működjön. Egyenletes autópálya-tempónál a legmagasabb fokozat gyakran csendesebb és takarékosabb, mint a közvetlen hajtású fokozat.
Ez nem feltétlenül igaz emelkedőn, előzés közbeni gyorsításkor vagy akkor, ha a motor a terheléshez képest túl alacsony fordulatszámon dolgozik. Ilyen helyzetekben egy alacsonyabb fokozatba visszakapcsolva biztosítható a szükséges többlet nyomatéksokszorozás.
A megfelelő fokozatot a jármű sebessége, a motor fordulatszáma, a terhelés és a gyártó ajánlásai határozzák meg—nem pedig egyetlen, a váltókaron feltüntetett betű.
Kézi sebességváltónál a D egyszerűen egy adott fokozat mechanikai jellemzőit írja le. Nem aktivál vezetési módot, nem teszi szükségtelenné a kuplung használatát, és nem jelenti azt, hogy az adott fokozat minden vezetési helyzethez megfelelő.