Ez az öt ikonikus amerikai klasszikus új szintre emelte az autótervezést, a teljesítményt és a műszaki megoldásokat.
A kísérleti gázturbinás hajtástól a muscle carok aranykoráig ez az öt amerikai klasszikus fontos szerepet játszott az autózás történetének alakításában.
A Chrysler Turbine Car az egyik legszokatlanabb sorozatban gyártott jármű volt, amelyet amerikai autógyártó valaha készített. Hagyományos dugattyús motor helyett gázturbinás erőforrás hajtotta, és a Chrysler ambiciózus kísérletét képviselte arra, hogy a sugárhajtású repülőgépek korszakának technológiáját közúti autóban is alkalmazza.
A Chrysler összesen 55 gázturbinás autót épített: öt prototípust, majd 50 sorozatgyártású példányt. Az autók egyedi fejlesztésű alvázra épültek, és jellegzetes formaviláguknak köszönhetően azonnal felismerhetők voltak.
A Turbine Car meglepően sokféle üzemanyaggal működhetett, többek között benzinnel, gázolajjal és kerozinnal. A technológia ígéretei ellenére a gázturbinás személyautók végül nem bizonyultak kereskedelmileg életképesnek, így a Chrysler megszüntette a programot.
A fennmaradt példányokat ma az amerikai autóipar történetének különösen értékes darabjaiként tartják számon.
Az 1920-as évek végére az Auburn-Duesenberg-Cord vállalatbirodalom befolyása csúcsára ért. A csoporthoz tartozó vállalatok autókat, valamint számos egyéb közlekedési terméket, köztük repülőgépeket és hajózási berendezéseket is gyártottak.
A Cord L-29-et azért tervezték, hogy valami valóban különlegessel csábítsa el a vásárlókat a korszak hagyományos luxusautói helyett. Korszerű műszaki megoldásokat kombinált látványos formatervezéssel, amely azonnal megkülönböztette a konkurensektől.
A legfontosabb azonban az volt, hogy az L-29 volt Amerika első sorozatgyártású elsőkerék-hajtású személyautója. Az elsőkerék-hajtás lehetővé tette, hogy a tervezők alacsonyabb, áramvonalasabb karosszériát alakítsanak ki, miközben az autó megőrizte jellegzetes megjelenését.
Az L-29 ambiciózus műszaki teljesítménynek számított abban az időben, amikor az amerikai autók többsége még hagyományos hátsókerék-hajtású konstrukciót használt.
A Pontiac GTO 1964-es megjelenése hozzájárult az amerikai muscle car korszak elindításához. A Pontiac Tempestre épülő GTO viszonylag megfizethető árat kombinált nagy lökettérfogatú V8-as motorral és olyan teljesítménnyel, amely korábban jóval drágább sportautók kiváltsága volt.
A Dodge az első generációs Chargerrel lépett be a gyorsan növekvő teljesítményautó-piacra, amelyet az 1966-os modellévre mutattak be. A később megjelenő kisebb pony carokkal ellentétben a Charger fastback karosszériát és jóval tekintélyesebb megjelenést kapott, miközben a teljesítményre is nagy hangsúlyt helyezett.
A Charger hamar a Dodge egyik legismertebb sportmodelljévé vált. A vásárlók többféle motor közül választhattak, köztük erős V8-asok közül is, amelyek megadták az autónak azt a muscle car karaktert, amely évtizedekre meghatározta a modell nevét.
Az első generációs Charger különösen keresett a gyűjtők körében, mivel a Dodge egyik legismertebb teljesítményorientált modellcsaládjának kezdetét képviseli.
A Dodge Challenger lett a márka első pony car modellje, amely közvetlen riválisa volt többek között a Ford Mustangnak és a Chevrolet Camarónak. Emellett a nagyobb Dodge Chargernél megfizethetőbb alternatívát is kínált a vásárlóknak.
Az 1970-es modellévre bemutatott Challenger agresszív formavilágával és széles motorválasztékával gyorsan felhívta magára a figyelmet. A vásárlók a viszonylag szerény teljesítményű erőforrásoktól egészen a komoly teljesítményre hangolt nagyblokkos V8-asokig válogathattak.
A Challenger első generációja rövid életű volt, de maradandó nyomot hagyott az amerikai teljesítményautók piacán. A Dodge 1970-ben 76 935 Challengert értékesített, így az új modell erős rajtot vett.
Napjainkban a korai Challengerek—különösen a nagy teljesítményű változatok—a korszak legismertebb és legkeresettebb amerikai muscle carjai közé tartoznak.
A Chevrolet Impala más piaci szegmensben helyezkedett el, mint az olyan luxusmárkák modelljei, mint a Cadillac és a Lincoln, de ez nem tette kevésbé fontossá az amerikai autókultúrában.
1967-ben egy Impala ára körülbelül 2780 dollár (2 400 €) volt, a konfigurációtól függően. Az alapmodell soros hathengeres motorral is elérhető volt, de sok vásárló ennél jóval nagyobb teljesítményre vágyott.
A Chevrolet széles V8-as motorpalettát kínált, köztük a legendás, 7,0 literes nagyblokkos motort. A 7,0 literes lökettérfogatú erőforrás komoly teljesítményű géppé változtatta a teljes méretű Impalát.
A 7,0 literes V8-assal szerelt Impala ára megközelíthette az 5000 dollárt (4 300 €), ami akkoriban jelentős beruházásnak számított. Kisebb V8-asok is rendelkezésre álltak azok számára, akik a teljes méretű amerikai autó megjelenésére és tekintélyére vágytak anélkül, hogy a legerősebb motorért kellett volna fizetniük.
Az 1967-es Impala tökéletesen megtestesítette a korszak amerikai autóipari receptjét: nagy és kényelmes karosszéria, rengeteg króm, tágas utastér és—ha a vásárló úgy akarta—rengeteg V8-as teljesítmény.