A Vector W8 egy amerikai sport szuperautó. Azért fejlesztették ki, hogy versenyezzen az európai modellekkel, mint a Ferrari és a Lamborghini.
A XX. század egyik legkülönlegesebb és legrejtélyesebb szuperautójának tartják a Vector W8-at. Ezt az autót egy amerikai mérnök-tervező, Jerry Wiegert készítette el, mint alternatívát a szegmens elismert nagyságai — Ferrari és Lamborghini — számára. Nagy vállalatoknál szerzett tapasztalatokkal a háta mögött, mint a Ford, Chrysler és General Motors, Wiegert már az 1970-es években azzal az ötlettel égett, hogy európai sportautók riválisát hozza létre. Koncepciója kezdettől fogva a repülőgép-tervezési elvekre támaszkodott. Az első prototípust — a A Vectort — 1972-ben mutatták be a nyilvánosságnak, a sorozatgyártás pedig csak 1989 és 1993 között indult. Ez idő alatt 22 példány készült el, melyből 19-et sikerült eladni.
A modell fejlesztése már az 1970-es években elkezdődött, amikor egy kis csapat ambiciózus célt tűzött ki maga elé — felzárkózni a híres sportautó-gyártók sorába. Az első koncepció, The Vector néven, 1972-ben jelent meg. Ennek a verziónak nem volt saját platformja és motorja — inkább az autók jövőképének fantáziája volt. Ennek ellenére a modell iránti érdeklődés nagy volt, és a fejlesztők hamarosan belekezdtek egy új, a valós használatra számító verzió kialakításába.
1977-ben bemutatták a Vector W2 makettjét, amelyet 1980-ra elő-szériaváltozatként mutattak be. Ék alakú karosszériával, «pillangó ajtókkal» és egyedi formájú hátsó légterelővel rendelkezett. Azonban ez a változat sosem került gyártósorra.
Az igazi áttörés 1989-ben történt, amikor az átdolgozott Vector W8 gyártása megkezdődött. Ennek a modellnek a külseje és belseje újra lett gondolva, és a gyártás során repülőgéphez hasonló anyagokat használtak: kevlárt és alumínium sejtes paneleket. A váz szilárdságának köszönhetően a biztonsági tesztek egy prototípussal is sikeresek voltak. Annak ellenére, hogy az autó ára lenyűgöző 450 ezer dollár volt, hamar megtalálta az első tulajdonosait. Végül 19 autót gyártottak le.
Az első próbaverzió, Vector W2 néven, 1978-ban jelent meg. 5,7 literes V8 motorral volt felszerelve, amelyet a Chevrolet-től vettek és a teljesítményét 600 lóerőre növelték egy pár turbófeltöltővel. Érdekes tulajdonsága volt a keresztirányú motor elhelyezés, ami megkülönböztette a kortárs sportautóktól.
A motor mellett egy háromfokozatú Oldsmobile Toronado automata váltó működött, amely 800 N·m nyomatékkal bírt. Az 2160 kg tömegű autó 4 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/h-ra, és a maximális sebessége 350 km/h volt. Később a motor teljesítményét 50 lóerővel növelték, ami 389 km/h-s sebességet eredményezett.
Bár a W2 modell soha nem került sorozatgyártásba, Wiegert az 1980-as évek közepén bemutatta az új változatot — a Vector W8-at. Ugyanazt a motort megtartotta, de a motor térfogatát 6 literre növelték, és a teljesítménye 625 «lóerőre» nőtt 880 N·m nyomatékkal. Szemtanúk szerint próbapadon sikerült elérni a 1200 lóerőt is. A váltó változatlan maradt — ugyanaz a három fokozatú «automata».
Az exteriőr inspirációját az Alfa Romeo Carabo koncepció autója adta. A Vector megörökölte tőle a futurisztikus ék alakú sziluettet. A karosszéria extrém alacsony hasmagassággal rendelkezett, ami kiváló aerodinamikát biztosított. A vizuális hangsúlyok a mozgó panelek alá rejtett lámpák és a három ablaktörlő voltak.
Az autó belső terét különös figyelemmel kidolgozták: mindenütt bőr és velúr, a padlón gyapjú szőnyeg szőnyegekkel. A Recaro ülések elektromos állíthatósággal rendelkeztek, és a klíma biztosításáért légkondicionáló felelt. Érdekes megoldás volt a vezetőülés közelebb helyezése a középponthoz, ami javította a kezelhetőséget és az irányítás érzését.
Az eszközpanel különös figyelmet érdemel — digitális kijelző és vadászgép stílusú megjelenés. Minden adat a képernyőn jelent meg, és a kezelőszervek funkcionális gombok formájában voltak elhelyezve, mint a repülésnél.
A belső tér különleges részletei közé tartozik a kormánykerék középső része, amely gyémántformájú, és az eredeti váltóselektor, amelyet a vezető bal oldalán helyeztek el. Még a kézifék is hajlított formát kapott, harmonizálva a pilótafülkés kialakítással.
Habár a Vector W8 kiemelkedő autó volt, az útja nem volt egyszerű. Technikai előnyei és kifejező dizájnja ellenére a projekt folyamatosan pénzügyi nehézségekkel szembesült. A gyakori válságok és tulajdonosváltások csak bonyolították a gyártást és a modell fejlesztését.
Ennek ellenére minden legsorült példány ritka és presztízses autóvá vált. Ma a Vector W8 az amerikai szuperautó álom és a független technológiák és szabadság szimbóluma.