Kapj el, ha tudsz: legendás amerikai rendőrautók, amelyek szinte bárkit lehagytak

Az amerikai autógyártók évtizedeken át nem egyszerűen rendőrautókat készítettek — valódi, kerekeken guruló fegyvereket adtak a törvényt betartató férfiak és nők kezébe. Többnyire hétköznapi sorozatmodellek módosított változatairól volt szó, ám olyan teljesítménnyel és műszaki tartalommal, hogy a hagyományos szedánok és kupék könnyedén lemaradtak mögöttük.

Összegyűjtöttünk néhányat a valaha amerikai utakon szolgálatot teljesítő leggyorsabb és legerősebb rendőrautók közül. A mezőny ráadásul meglepően sokszínű. Ez is része annak, ami annyira érdekessé teszi az amerikai autóipar történetét: egy rendőrségi flotta a nagy teljesítményű szedánoktól és pony car modellektől egészen a teljes méretű pickupokig bármit felvonultathatott.

De miért nincsenek közöttük olyan feltűnő Porsche vagy Lamborghini modellek, amelyek időnként rendőrségi színekben kerülnek a címlapokra? Egyszerű. Nem egyszeri különlegességekről vagy látványos reklámfogásokról beszélünk. Ezek az autók valóban éveken át szolgáltak, az utakat járva és rendszeresen üldözve azokat a sofőröket, akik azt hitték, hogy gyorsabbak lehetnek a törvénynél.

Dodge Polara Pursuit — Egy korszak kezdete

1956. június 29-én Dwight D. Eisenhower elnök aláírta a Federal-Aid Highway Act törvényt, amely az Egyesült Államokat egy hatalmas államközi autópálya-hálózat kiépítésének útjára állította. Az ország hamarosan mintegy 66 000 kilométernyi modern autópályával gazdagodott. Körülbelül ugyanebben az időszakban a Chrysler bemutatta a Dodge Coronet 230 Pursuit modellt, amely az egyik első, gyárilag készített rendőrségi változata volt egy sorozatgyártású szedánnak.

Egy évtizeddel később már hatalmas V8-as motorral szerelt izomautók száguldottak ezeken az utakon, a rendőrség pedig készen állt a válaszra. Megérkezett a Dodge Polara Pursuit, egy valódi szörnyeteg négy keréken. 1966-ra a rendőrségi csomag elérte fejlődésének csúcspontját.

Képzeljünk el egy fiatal amerikait, akinek egy hét múlva már Vietnam vár rá. Kezében vékony kormánykerék, előtte hosszú motorháztető nyúlik, a jobb lába alatt pedig több mint 300 lóerő dolgozik. Csak a rock and roll és a sebesség érdekli. Aztán padlóig nyomja a gázpedált — és egyszer csak feltűnik a visszapillantó tükörben egy rendőrségi Polara. Nem sok esélye van a menekülésre.

A 426 köbhüvelykes, azaz 7,0 literes V8-as 370 lóerőt és 651 Nm forgatónyomatékot produkált, így a hatalmas szedán az akkori mércével szinte sportautóvá vált. A szelídebb, 383 köbhüvelykes, vagyis 6,3 literes változat 335 lóerővel 7,7 másodperc alatt gyorsult 96 km/h-ra.

1967-re a csúcsmotor már 380 lóerőt teljesített, és ekkor a California Highway Patrol komoly tesztsorozatnak vetette alá az autókat. A követelmények brutálisak voltak: a negyed mérföld végén legalább 132 km/h, az egy mérföldes pontnál 180 km/h, a második mérföldnél pedig közel 200 km/h elérése. A fékezést és a kezelhetőséget szintén vizsgálták.

Robert Phillips őrmester, aki felügyelte a tesztelést, megjegyezte, hogy a Dodge felülmúlta a Mercury és az Oldsmobile konkurens modelljeit. Az egyik Polara állítólag elérte a 237 km/h-s sebességet, amire vetélytársai nem voltak képesek.

Az 1969-es modell még tovább ment: 380 lóerő, háromfokozatú kézi sebességváltó, 0–96 km/h 6,3 másodperc alatt és 241 km/h végsebesség. Ezeket az adatokat a Chrysler michigani tesztpályáján mérték.

Chevrolet Caprice 9C1 — Nagy szedán, nagy karakterrel

Hasonló teljesítményre képes rendőrségi szedán egészen az 1990-es évekig nem jelent meg újra. A GM 1994 és 1996 között kínálta a Chevrolet Caprice 9C1-et az 5,7 literes LT1 V8-as motorral.

A motort időnként tévesen „Corvette-motorként” emlegetik. A Caprice, az Impala SS, a Buick Roadmaster és a Cadillac Fleetwood rendőrségi, illetve civil változatai saját specifikációjú erőforrást kaptak, többek között öntöttvas hengerfejekkel és eltérő vezérműtengellyel, 264 lóerős teljesítménnyel. Az akkori Corvette-ek és Camaro-alapú F-body modellek alumínium hengerfejeket és agresszívebb motorvezérlést használtak.

A 9C1 gyorsulási adatai még ma is vitatottak. Az olyan fórumokon, mint az impalassforum.com, a rajongók 0–96 km/h-s időként 6,5 és 7,4 másodperc közötti értékeket említenek, a gumiabroncsoktól és a vezetőtől függően. A leggyorsabb változatok állítólag körülbelül 240 km/h-ra voltak képesek.

És ne feledjük: ez egy hatalmas szedán volt. Akkoriban a Ford Crown Victoriát tekintették a tipikus amerikai rendőrautónak — de senki sem a végsebessége miatt választotta.

A 9C1 emellett hosszú listát kapott a kifejezetten rendőrségi szolgálatra tervezett fejlesztésekből: megerősített futóműalkatrészeket, szilikon tömlőket és nagyobb hűtőkapacitást, többek között külön sebességváltó-hűtőt. Mindent úgy terveztek, hogy az autó elviselje a folyamatos járőrözés és üldözés jelentette terhelést.

Chevrolet Camaro B4C — A pony car szolgálatba áll

A kaliforniai rendőri szervek már az 1970-es években elkezdték tesztelni a Camarót, de ezek a kísérletek nem vezettek eredményre. Az igazi rendőrségi Camaro 1991-ben érkezett, amikor a Chevrolet létrehozta a B4C Special Service Package csomagot a harmadik generációs Camaro alapján.

A motorháztető alatt 5,0 vagy 5,7 literes V8-as dolgozhatott, legfeljebb 248 lóerős teljesítménnyel.

A negyedik generációs Camaro 1993-ban érkezett az LT1 V8-assal. 1998-ra a kínálat áttért a teljes egészében alumíniumból készült LS1-re, amely a rendőrségi kivitelben 314 lóerőt teljesített.

A Michigan State Police és a Los Angeles Police Department tesztjei szerint ezek a kupék körülbelül 5,8 másodperc alatt gyorsultak 96 km/h-ra, végsebességük pedig elérte a 256 km/h-t. Az 1990-es évek végének mércéjével ez már komoly teljesítménynek számított.

A többi kifejezetten rendőrségi járműhöz hasonlóan a B4C is megerősített futóműalkatrészeket, továbbfejlesztett hűtőrendszereket és 140 amperes generátort kapott. A kézi sebességváltós autók 3,42:1 végáttételt, az automaták pedig 3,23:1 áttételt használtak.

A gyártási darabszám viszonylag alacsony volt. A thirdgen.org rajongói szerint 1181 darab harmadik generációs B4C Camaro készült. 2002-ben, az utolsó modellévben, már csak 708 autó gördült le a gyártósorról.

Chevrolet Caprice PPV — Ausztrál kapcsolat

2009-ben a Chevrolet bemutatta a Caprice PPV-t, amelyet a klasszikus amerikai Caprice szellemi utódjaként pozicionált. A valóságban azonban egy Ausztráliában gyártott Holden rejtőzött a Chevrolet emblémák alatt.

Kívülről meglehetősen hagyományos, teljes méretű szedánnak tűnt, a műszaki tartalom azonban egészen másról árulkodott: hátsókerék-hajtás, hosszában beépített motor és mindenekelőtt egy 6,0 literes V8-as, amely 360 lóerőt és 520 Nm forgatónyomatékot adott le.

A 0–96 km/h-s sprint körülbelül hat másodpercig tartott.

A Caprice PPV emellett tágas utasteret, a hosszú járőrszolgálatokhoz kényelmes és jól tartó üléseket, nagy teljesítményű fékeket és futóművet, valamint a motor, a sebességváltó és a szervokormány kiegészítő hűtését kínálta. A menetstabilizáló rendszer beállításait szintén kifejezetten rendőrségi használatra hangolták.

Minden megvolt benne, amire egy modern járőrautónak szüksége lehetett.

A GM úgy reklámozta a Caprice PPV-t, mint amely képes felülmúlni az elöregedő Crown Victoriát. A történet azonban 2017-ben véget ért, amikor a Holden ausztráliai gyártási tevékenysége megszűnt. A Caprice PPV vele együtt tűnt el.

Ford Mustang SSP — A Mustang, amely Porsche után eredt

Jóval azelőtt, hogy a Camaro a rendőrség egyik kedvencévé vált volna, a hatóságok már a Ford Mustang iránt érdeklődtek.

Az 1970-es évek végén a rendőrségek könnyebb és gyorsabb autót akartak a flottájukat hagyományosan alkotó nagy szedánoknál. Több alternatíva kipróbálása után a Ford Fox platformjára épülő, harmadik generációs Mustang mellett döntöttek.

Így született meg a Mustang SSP, vagyis a Special Service Package.

A motorháztető alatt 5,0 literes V8-as dolgozott, továbbfejlesztett hűtéssel, nagy teljesítményű generátorral és számos egyéb, rendőrségi szolgálatra tervezett módosítással.

A kupé gyors és félelmetes volt. A korai változatok körülbelül 6,3 másodperc alatt érték el a 96 km/h-t, míg a későbbi, akár 228 lóerős modellek még jobb teljesítményt kínáltak.

A Ford még egy szlogennel is népszerűsítette az SSP-t: „Ez a Mustang abból él, hogy Porsche-kat üldöz.”

És ez nem is volt teljesen üres marketingígéret.

Az 1980-as években a rendőrök tisztában voltak a nagy Crown Victoria korlátaival. Ezek az autók megközelíthették a 209 km/h-t, de a gyorsulás aligha tartozott az erősségeik közé. A Mustang ezzel szemben gyorsan ledolgozhatta a távolságot azokkal a sofőrökkel szemben, akik azt hitték, hogy már lerázták a teljes méretű járőrautót.

1982 és 1993 között a Ford körülbelül 15 000 Mustang SSP-t gyártott. Az autók országszerte rendőri szerveknél, valamint az FBI, a DEA és más kormányzati ügynökségek kötelékében teljesítettek szolgálatot.

Dodge Charger Pursuit — A modern vadász

Amikor a Dodge Charger Pursuit 2005-ben szolgálatba állt, sok rendőr örömmel fogadta a változást. Az elöregedő Crown Victoriák éveken át tartó használata után a rendőrségek végre egy modern, nagy teljesítményű szedánt kaptak, amelyet kifejezetten a gyors elkövetők üldözésére terveztek.

A korai Charger Pursuit modelleket 5,7 literes Hemi V8-as motor hajtotta, 345 lóerős teljesítménnyel. Az autó körülbelül hat másodperc alatt gyorsult 96 km/h-ra, végsebessége pedig nagyjából 240 km/h volt.

A későbbi változatok kétféle motorral készültek: a 3,6 literes Pentastar V6 304 lóerővel, illetve az 5,7 literes Hemi V8 375 lóerővel. A váltásról nyolcfokozatú automata gondoskodott, összkerékhajtás pedig szintén elérhető volt, ami különösen hasznosnak bizonyult a havas államokban működő rendőrségek számára.

A Pursuit számos apró, de fontos részletet is kínált. Ilyen volt például a kormányoszlopra szerelt sebességváltó, amely helyet szabadított fel a középkonzolon a rendőrségi felszerelések számára.

Egy másik rendszer a tolatókamerát használta a jármű körül zajló gyanús mozgások figyelésére. Ha potenciális veszélyt észlelt, automatikusan bezárhatta az ajtókat, felhúzhatta az ablakokat és bekapcsolhatta a külső világítást, hogy elriassza a közeledőket.

Ford F-150 Police Responder — A pickup, amelyre senki sem számított

És végül jöjjön a meglepetés: a Ford F-150.

Első pillantásra egy pickup aligha tűnik üldözőautónak. 2021-ben azonban a Michigan State Police és a Los Angeles Police Department tesztelte az F-150 Police Respondert — az eredmények pedig igencsak meglepőek voltak.

A motorháztető alatt a Ford 3,5 literes, ikerturbós EcoBoost V6-osa dolgozott, több mint 400 lóerővel és 678 Nm forgatónyomatékkal. A pickup összkerékhajtást és automata sebességváltót kapott.

Az eredmény? 0–96 km/h mindössze 5,4 másodperc alatt, a végsebesség pedig meghaladta a 190 km/h-t.

Egy olyan járműtől, amely úgy néz ki, mint egy mezőgazdasági munkagép, ez szinte abszurd teljesítmény. A számok azonban nem hazudnak: az F-150 Police Responder az Egyesült Államok egyik leggyorsabb rendőrségi járművévé vált.

Az Egyesült Államok rendőrautói jóval többet jelentenek villogóknál és szirénáknál. Jól tükrözik, hogyan alkalmazkodik az autóipar a változó igényekhez, a technológiai fejlődéshez és a rendőrség előtt álló kihívásokhoz.

A nagy és nehéz Dodge Polarától a modern Ford pickupokig a rendőrségi járművek minden generációja mesél valamit a saját korszakáról. Az 1960-as években egy menekülő gyanúsított egy nagy blokkmotoros Dodge hosszú motorháztetejével találhatta szemben magát. Ma ugyanez a sofőr egy pickupot láthatna közeledni a visszapillantó tükörben.

Egy dolog azonban nem változott: Amerikában mindig is rossz ötlet volt megpróbálni lehagyni a rendőrséget — és ez ma sincs másként.