Auto30
HírekTechnológiákTuningÉrtékelésekHasznosRetro

Csörlőt a Cybertruckra: miért bonyolult az önmentés?

A mérnökök mindig kritizálják egymást.

Csörlőt a Cybertruckra: miért bonyolult az önmentés?

A mérnökök mindig kritizálják egymást, Elon Muskot pedig, akit a szerző nem tekint mérnöknek, még náluk is alaposabban górcső alá veszik. Az általa megálmodott gépek ennek ellenére sorra testet öltenek.

Ezek a termékek gyakran megérdemlik a kritikát, bár a bírálatok egy része pusztán figyelemhajhászás.

A Tesla Cybertruck jó példa erre. Ideje újabb szenzációhajhász kommentárok helyett mérnöki szemmel megvizsgálni, ezúttal a komoly terephasználathoz szükséges átalakításokra összpontosítva.


Aki már nekivágott egy nehéz terepszakasznak, szembesült ugyanazzal a kérdéssel: mi történik, ha elakadok? Nem mindig lesz a közelben egy másik jármű, amely segíthet.

Egy nagyjából 2000 kilogrammos terepjáró kiszabadítása magasemelésű terepemelővel lassú, kimerítő munka. Sok terepező számára ezért legalább egy csörlő nem luxus, hanem szükséglet.

Egy megerősített lökhárító vagy expedíciós tetőcsomagtartó önmagában nem húzza ki az autót a sárból.

És mi a helyzet a Tesla Cybertruckkal?

Azt gondolhatnánk, hogy a felszerelés egyszerű: felcsavarozzuk a tartólemezt, a pozitív és negatív kábelt az akkumulátorra kötjük, és már indulhatunk is. A Tesla műszaki megoldásai azonban jóval bonyolultabbá teszik ezt a megszokott receptet.

Az első akadály a Cybertruck 48 voltos elektromos rendszere, szemben a járművek kiegészítőinél megszokott 12 vagy 24 voltos rendszerekkel.

Hány olyan elektromos csörlőt láttunk már, amely ilyen feszültségről működik?

A második kihívás az alváz, pontosabban a hagyományos, különálló alváz hiánya. Ez a pickup más szerkezeti megoldást alkalmaz.

Külső burkolata helyenként mintegy 3 milliméter vastag rozsdamentes acélból készül, elöl és hátul pedig méretes alumíniumöntvények találhatók.

Ez csak két olyan kérdés, amely az internetes videók alapján felmerül. Az alábbi gondolatmenet ezért a fizikára és a szerkezetmechanikára épülő, elméleti mérnöki feladat, nem pedig egy tényleges beszerelés beszámolója.

48 volt: miért nem egyszerű megoldás a hagyományos elektromos csörlő?

Milyen hozzáférést kínál a Cybertruck a kisfeszültségű rendszeréhez? A forrás két kiegészítő-csatlakozást említ: egy 400 wattos csatlakozási pontot az első csomagtartóban, illetve egy tetőcsatlakozót LED-es fényhíd számára.

A tetőn lévő csatlakozó ennél az elképzelésnél nem segít, így az első csomagtartóban található pont marad a kiindulás.

Elhelyezése kedvező, nagyjából ott van, ahol egy hagyományos pickup motorja, a valódi korlátot azonban az elérhető teljesítmény jelenti.

A forrás a Cybertruck csúcsváltozatának saját tömegét körülbelül 3130 kilogrammra teszi, ami két utassal mintegy 3310 kilogrammra nő. Ekkora tömegű jármű kiszabadításához komoly szorult helyzetből jelentős vonóerő szükséges.

A javasolt minimum egy körülbelül 5440 kilogramm névleges húzókapacitású csörlő. Ez megszokott érték az olyan nehéz terepjáróknál, mint a Toyota Land Cruiser és a Nissan Safari/Patrol.

Egy hagyományos WARN csörlő vagy hasonló kategóriájú modell nagy terhelésnél legalább 400 ampert is felvehet, ami mintegy 5 kW teljesítményigényt jelent. A 48 voltról 12 voltra történő átalakítással ez az energiaigény nem tűnik el.

Ez nagyjából a 400 wattos kiegészítő-csatlakozó teljesítményének tizenkétszerese, így alapvetően két lehetőség marad: köztes energiatároló beépítése vagy nagyobb terhelhetőségű áramvételi pont keresése.

Kezdjük a tartalék akkumulátorokra épülő megoldással.

Egy hagyományos, belső égésű motoros terepjáróban ezt a tartalékot a jármű akkumulátorai biztosítják, amelyeket működés közben a generátor tölt vissza. A komolyabb átépítéseknél gyakori a két akkumulátor.

A Cybertruckban nincsenek hagyományos 12 voltos akkumulátorok, ezért az elképzelés szerint ezeket az első csomagtartóba kellene beépíteni.

Két hagyományos, 80 Ah-s ólomakkumulátor darabonként körülbelül 20 kilogrammot nyomna, vagyis már a rendszer többi eleme nélkül is mintegy 40 kilogrammos többletet jelentene.

Tölteni is kellene őket, amihez 48/12 voltos DC–DC átalakítóra és további helyre lenne szükség az amúgy is jelentősen megterhelt pickupban. A ténylegesen rendelkezésre álló mentési idő kérdése pedig ezzel még nem oldódik meg.

A gyári 400 wattos csatlakozón keresztül órákig tartana az akkumulátorok újratöltése, miközben egy erősen terhelt csörlő percek alatt lemeríthetné őket.

Az itt felvázolt forgatókönyv szerint három–öt percnyi csörlőzés után akár több órát is várni kellene az újratöltésre.

A másik megoldás mélyebb beavatkozást igényel: a pufferakkumulátorokat elhagyva a jármű elektromos rendszerének egy nagyobb terhelhetőségű pontjára kellene csatlakozni.

Elméletben ez azt jelentené, hogy a fő átalakító 48 voltos oldaláról egy nagy teljesítményű ipari DC–DC átalakítót táplálunk a 12 voltos csörlőhöz, vagy beszerzünk egy ritkább, 48 voltos csörlőt.

Ez jelentős elektromos átalakítás egy több mint $100,000 (91 125€ EURO) értékű pickupon, és a garanciára is hatással lehet.

A forrás a rövidzárlat és a tűz veszélyét is felveti arra az esetre, ha az egyedi rendszer vízen való átkeléskor vagy egy akadállyal ütközve megsérül.

Mindkét megoldás további kábelekkel, összetettebb felépítéssel és újabb lehetséges hibaforrásokkal egészíti ki az eleve bonyolult járművet. A szerző attól tart, hogy egy rosszul integrált rendszer mozgásképtelenné teheti a pickupot.

Alumíniumöntvények és mentési terhelések: hová kerülne a csörlő?

A mechanikus beépítés újabb problémákat vet fel, mivel a Cybertruckból hiányoznak azok a hagyományos alvázhossztartók, amelyekre sok utólagos csörlőtartó lemez támaszkodik.

A javasolt megoldást három szerkezeti sajátosság határozza meg.

Az elsőt a nagy első és hátsó alumíniumöntvények jelentik, amelyek a hajtásegységeket, a futóművet és a kormányszerkezet elemeit tartják.

A második, hogy a hajtóakkumulátor nem egyszerűen szállított teher: merev háza a padlószerkezet része, és rögzítési pontokat biztosít az ülések, valamint az utastér más alkatrészei számára.

Végül a forrás szerint a külső panelek nagy szilárdságú, helyenként mintegy 3 milliméter vastag 30X rozsdamentes acélból készülnek. Ezek a csavarómerevséghez járulnak hozzá, nem pedig a mentéskor fellépő, nagyjából 49–58 kN-os koncentrált terhelések rögzítési pontjaiként szolgálnak.

Ennek alapján a javasolt csörlőtartót az első alumíniumszerkezethez csavaroznák.

De elbírja-e az alumíniumöntvény ezt a terhelést?

Egy széles körben terjedő videó a Cybertruckot egy Ford F-150-nel hasonlítja össze, és azt mutatja, hogy a Tesla hátsó szerkezete eltörik, miközben az elakadt Fordot próbálják kiszabadítani.

Első pillantásra ez eldönteni látszik a kérdést, a szerző szerint azonban a mentésnél alkalmazott elrendezés jelentős erőkart hozott létre ahelyett, hogy a terhelést közvetlenül a vonóberendezésen keresztül adta volna át.

Ebben az értelmezésben az így keletkező hajlító igénybevétel magyarázza a törést.

Egy másik videóban munkagéppel függőlegesen lefelé terhelik a hátsó vonóberendezést, azt vizsgálva, mekkora erőt visel el törés előtt. Az erő iránya fontos.

A forrás mintegy 4990 kilogrammos maximális vontatható tömeget említ, a pótkocsi tömege azonban nem ugyanaz, mint a vonóberendezésre függőlegesen ható terhelés.

A második videóban az alumíniumszerkezet a beszámoló szerint körülbelül 46,3 kN lefelé ható erőnek áll ellen, mielőtt eltörik.

A szerző ezt tisztességes eredménynek tartja.

Ezek a videók szemléltetik a cikkben hangsúlyozott különbséget a gyakran Gigacasting néven emlegetett nagyméretű alumíniumöntvények és a hagyományos acélalváz között: túlterheléskor az acél meghajolhat, míg az alumíniumöntvény nagy hajlító- vagy ütésszerű terhelés hatására hirtelen eltörhet.

A csörlő ezzel szemben szabályozott húzásra szolgál, nem hirtelen rántással végzett mentésre.

Ennél az elképzelésnél ezért olyan rögzítés a cél, amely a lehető legkisebbre csökkenti az erőkart, a húzás irányát pedig a lehető legközelebb tartja a jármű hossztengelyéhez, anélkül, hogy új furatokat készítenének az öntvényekbe.

A javasolt hely az első öntvény előrenyúló részei között van.

Az első lökhárító merevítője és az első csomagtartó műanyag teknője mögött a szerző elegendő helyet lát egy erős acél csörlőtartó lemez számára, amelyet a lökhárítómerevítő és a vontatási pontok meglévő rögzítéseihez kapcsolnának.

Így a csörlő a karosszérián belül kapna helyet, miközben megmaradnának a pickup külső méretei és első terepszöge.

A hely azonban szűkös lenne, és a lökhárítóba épített érzékelőket esetleg át kellene helyezni.

A galvanikus korrózió mérséklése érdekében az acéllemezt elektromosan is el kellene szigetelni az alumíniumszerkezettől. A forrás ehhez merev nejlon- vagy poliuretán szigetelő alátéteket, valamint vastag porszórt bevonatot javasol.

Hidraulikus alternatíva: másfajta mérnöki kompromisszum

Akkor le kell mondani a csörlőről, vagy inkább egy hagyományosabb Fordot vagy Ramot kell venni? Egy szokatlan pickup szokatlan megközelítést kívánhat.

Az itt javasolt alternatíva a hidraulikus csörlő.

A forrás a Mile Marker HI12000 modellt említi, amelyet leírása szerint katonai Humvee járműveken is használnak. A csörlő kétfokozatú bolygóműves hajtóművel, tömített öntöttvas házzal készül, tömege körülbelül 50 kilogramm.

De honnan származna a hidraulikus nyomás, ha a pickupban nincs hidraulikus szervokormány-szivattyú?

Az elképzelés egy különálló, 3–3,5 kW-os hidraulikus tápegységet használna, amely elvében hasonló az autóemelőkben alkalmazott egységekhez, és a plató 240 voltos, 40 amperes aljzatáról kapná az áramot.

A cél egy önálló mentőrendszer, amelyhez nem kell megbontani a jármű belső kisfeszültségű vezetékezését.

A szerző megítélése szerint a hidraulikus csörlő mechanikus egysége nem nagyobb egy hasonló elektromos változaténál, a méretes mágneskapcsoló-egység hiánya pedig segíthet csökkenteni a teljes magasságát.

A kompromisszumot a tömeg jelenti.

A forrás becslése szerint az acélsodrony szintetikus kötélre, a görgős kötélvezető pedig alumínium csúszóablakra cserélésével mintegy 10–12 kilogrammot lehetne lefaragni az első túlnyúlásra jutó tömegből.

A hidraulikus tápegység több átalakítást igényelne, mert egy műhelyemelő rendszerét helyhez kötött használatra, viszonylag védett környezetre tervezik.

A javaslat kisebb tartályt irányoz elő, belső terelőlemezekkel vagy olyan tartálykialakítással, amely folyamatos olajellátást biztosít, nehogy a szivattyú meredek oldaldőlésnél levegőt szívjon.

240 volton a 3,5 kW-os terhelés körülbelül 15 amper áramfelvételt jelent. A forrás ehhez nagyjából 2,1–3,3 mm² vezető-keresztmetszetű, hajlékony rézkábelt javasol.

A kábel a plató aljzatától az első csomagtartóig futna, a rendszert pedig akkor csatlakoztatnák, amikor terepen szükség van rá.

Mit kínálna ez az összeállítás? A szerző több lehetséges előnyt is felsorol.

  1. Kisebb elektromos teljesítményigény: a javasolt hidraulikus rendszer körülbelül 3,5 kW-ot igényelne, szemben az erős elektromos csörlőre itt megadott 5,5–6 kW-tal.
  2. A mentési terhelés fokozatosabb felépülése: a hidraulikus tápegység jórészt terheletlenül járna addig, amíg a vezérlés a csörlő hidromotorjára nem irányítja a nyomást.
  3. Folyamatos üzem lehetősége: a forrás szerint a megfelelően ellátott hidraulikus csörlőnél elkerülhető az elektromotor melegedése, amely korlátozhatja a tartós működést. Ezt a maximális terhelésen három–öt percig húzó elektromos csörlővel állítja szembe.
  4. Kevesebb szabadon lévő elektromos alkatrész az első lökhárítónál: a csörlőben nagyáramú mágneskapcsolók és motorkefék helyett hidromotor dolgozna, a tápegység pedig magasabban, az első csomagtartóban kapna helyet.
  5. Kompakt elrendezés: a csörlő a lökhárító mögé kerülne, a kisebb tartállyal ellátott tápegység a szerző szerint egy tűzoltó készülékéhez hasonló helyet foglalna, a rendszerhez pedig egy, a járművön végigvezetett elektromos kábel és elöl két rövid hidraulikatömlő kellene.

Mennyibe kerülne egy $100,000 (91 125€ EURO) értékű pickup mentőfelszerelése?

Olcsóbb lenne venni egy másik Cybertruckot, hogy az húzza ki az elsőt? Íme a forrás becsült költségvetése, amerikai dollárban megadva.

Egy beépített vezérlőszeleppel szerelt Mile Marker HI12000 becsült ára körülbelül $2,800 (2552€ EURO).

Egy ipari hidraulikus tápegység, például egy RuggedMade emelőegység további mintegy $500 (456€ EURO), míg nagyjából 30 méter, 9,5 milliméter átmérőjű szintetikus kötél és egy alumínium kötélvezető csúszóablak újabb $300 (273€ EURO).

Az egyedi acél csörlőtartó lemez becsült költsége $1,000 (911€ EURO), beleértve a lézervágást, a porszórást és az öntvény megfúrása nélküli rögzítéshez szükséges szerelvényeket.

Egy másik hidraulikaolaj-tartály, az első csomagtartóba való tartókonzol, két rövid, préselt csatlakozós hidraulikatömlő és a tápkábel hozzávetőleg $700 (638€ EURO) többletet jelent.

Így az alkatrészek és a gyártási munkák tervezett összköltsége körülbelül $5,300 (4830€ EURO), a beszerelés munkadíja nélkül.

Ez nem kis összeg, de az alternatívák sem feltétlenül olcsók.

A forrás becslése szerint egy WARN elektromos csörlő beépítése nagy teljesítményű ipari átalakítóval és kiegészítő akkumulátorokkal hozzávetőleg $4,000–$5,000 (3645–4556€ EURO) lenne, miközben a fent tárgyalt elektromos integrációs aggályok megmaradnának.

Összehasonlításként: egy Ford F-150-re vagy Ram 2500-ra szerelt minőségi elektromos csörlő és megerősített lökhárító költségét egy jó hírű amerikai műhelyben $4,500–$6,500 (4101–5924€ EURO) közé teszi.

Ezek alapján a javasolt hidraulikus rendszer költsége nagyjából a komolyabb mentőfelszerelések kiépítésénél megszokott tartományba esik.

A forrás által feltételezett, legalább $100,000 (91 125€ EURO) értékű jármű árához viszonyítva a szerző észszerű többletkiadásnak tartja ezt az önmentés képességéért.

A csörlőn túl: alkalmazkodás az eltérő járműkonstrukciókhoz

Az autók világa változik, az emberek azonban továbbra is szeretnének eljutni kedvenc horgászhelyeikre, vadászterületeikre és táborhelyeikre.

A hagyományos, merev tengelyes terepjárók egyre ritkábbak, miközben az újabb járművek független kerékfelfüggesztést, összetettebb motorokat kapnak, és egyre gyakrabban már belső égésű motor sincs bennük.

A Cybertruck rétegmodell, sajátos vevőkörrel.

A Land Cruiser 80-at annak idején azért bírálták, mert az utasterét túl elegánsnak tartották a sárhoz, a Land Cruiser 100-at a független első kerékfelfüggesztése miatt, a Land Cruiser 200-at pedig azért, mert szakított a soros hathengeres dízelmotorral.

Mégis mindegyikre akadt vevő, mindegyik elvitte az embereket oda, ahová el akartak jutni, és idővel mindegyik a rajongók saját nemzedékének ikonjává vált.

Talán 15 vagy 20 év múlva egyes tulajdonosok hasonlóképpen tekintenek majd vissza a Cybertruckra.

Ez a gondolatmenet nem csupán a csörlőkről vagy Elon Musk pickupjáról szól, hanem az új technológia megértéséről és a tulajdonosok által elvárt feladatokhoz igazításáról.

Ehhez néha ki kell lépni a megszokott szakterület keretei közül, és átvenni egy olyan megoldást, amelyet más területek mérnökei már sikerrel alkalmaztak.

Az új járművek és a szokatlan konstrukciók mindig kritikát váltanak majd ki. Ahhoz viszont, hogy eljussunk egy csendes táborhelyre, egy csésze forró teához és a természet látványához, működőképes megoldásra van szükség.


A hírek is érdekelhetnek:

Terepre viszi a Golf R erejét a KTM X-Bow Arrow

A KTM X-Bow új modellje, az Arrow a Golf R erejét Dakar-ihletésű technikával és zárt utastérrel párosítja.

A Tesla 2027-ben leállítja a Cybertruck gyártását, a texasi üzem átáll a Cybercabra

A bemutatón betört páncélüveggel és egy $39 000-os (35 539€ EURO) pickup ígéretével indult projekt most a gyártás csendes leállításával ér véget.

Egy férfi a Tesla alkalmazásával távolról irányította volt párja autóját

Egy férfi távolról irányította volt párja Tesláját, megváltoztatta a beállításait, és korlátozta, milyen gyorsan vezethetett.

Elon Musk 2025-ös Tesla-juttatása a Bitcoin maximális kínálatának közel 10%-át is megvásárolhatta volna

Elon Musk 2025-ös Tesla-juttatása a májusi árfolyamon a Bitcoin maximális kínálatának közel 10%-ára lett volna elegendő.