A Volvo, amelynek meg kellett volna hódítania Amerikát, de végül egy teherautó motorját adta

Mai „Régi, de messze nem haszontalan” sorozatunk főszereplője a Philip, egy olyan Volvo tanulmányautó, amelyet az amerikai vásárlók meghódítására terveztek.

Az 1950-es évekre egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államokban elért erős értékesítési eredmények az autógyártók sikerének egyik legfontosabb mércéjévé váltak. A hatalmas amerikai piac óriási lehetőségeket kínált, de a kudarc is komoly költségekkel járhatott. A Volvo ezt tökéletesen megértette, ezért a svéd gyártó igyekezett minimálisra csökkenteni az amerikai piacra lépés kockázatait.

A Volvo egy tanulmányautóval kezdte előkészíteni amerikai offenzíváját. Ez nem egyszerűen egy újabb futurisztikus bemutatóautó volt, amelynek feladata az lett volna, hogy tömegeket vonzzon a vállalat standjához egy jelentős autószalonon. A svédek ehelyett kifejezetten az amerikai vásárlók igényeire szabott autót akartak létrehozni.

A projektet komolyan vették. Ahelyett, hogy megelégedtek volna egy tetszetős makettel, a Volvo úgy döntött, hogy teljesen működőképes, vezethető prototípust épít működő utastérrel és a vállalat addigi modelljeitől teljesen eltérő formavilággal. Ebből született meg a Philip szedán, a Volvo első háború utáni tanulmányautója.

A név eredetéről még mindig vita folyik

A legelfogadottabb elmélet szerint a svéd szedánt Fülöp hercegről, II. Erzsébet brit királynő férjéről és királyi hitveséről nevezték el. Az 1950-es évek elején a brit királyi család világszerte óriási figyelmet kapott, így ez a magyarázat meglehetősen hihetőnek tűnik.

Van azonban egy másik elmélet is. A Volvo május 2-án kezdte meg a Philip fejlesztését. Svédországban az év mind a 365 napjához hagyományosan egy férfi- vagy női név kapcsolódik, május 2. pedig a Philip névnapja.

Egy tapasztalatlan tervező felelt a külsőért

A Volvo a Philip külső formatervezését a nagyon fiatal Jan Wilsgaardra bízta. A későbbi legendás formatervező ekkor mindössze 20 éves volt, és a göteborgi Iparművészeti Akadémián szerzett diplomát. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a Volvo számára jelentéktelen lett volna a projekt. A vállalatnak még 1950-ig külön formatervezési részlege sem volt. Wilsgaard, a fiatal, ötletekkel és tehetséggel teli tervező lett annak első vezetője.

A háború utáni korszak autóipari formatervezését erőteljes amerikai hatás uralta. A világ tervezői szabadon merítettek ihletet amerikai kollégáiktól, és ez alól a Volvo sem volt kivétel. A PV444/544 modellek lényegében az 1940-es évek elejének amerikai Ford modelljeinek kisebb méretű értelmezései voltak.

Wilsgaard szintén megpróbált megfelelni az amerikai ízlésnek, hiszen a Philipet kifejezetten erre a piacra fejlesztették. A fiatal tervező azonban nem volt hajlandó az ígéretes szedánt egy amerikai autó általános másolatává változtatni.

Európai mércével mérve nagyméretű autó volt. Tengelytávja körülbelül 2,9 métert, teljes hossza pedig nagyjából 5 métert tett ki. A Philip azonban még messze állt azoktól a szögletes szedánoktól, amelyek később, az 1970-es években kiérdemelték a Volvónak a „tégla” becenevet.

A nagy szedánhoz a Volvo új motort és sebességváltót fejlesztett

A Volvo az amerikai piacra készült, így kevés értelme lett volna a V8-asnál kisebb motorral próbálkozni. A vállalat teljesen az alapoktól fejlesztett ki egy új, 3,5 literes V8-ast. A motor 120 lóerőt adott le 4300-as fordulatszámon, és kétfokozatú automata sebességváltóhoz kapcsolódott, ami az adott korszakban teljesen megszokottnak számított. A motort egy dán Volvo-mérnök fejlesztette, aki korábban az Egyesült Államokban a Chryslernél dolgozott.

A Philip másik érdekes tulajdonsága a szokatlanul könnyű hozzáférés volt a motorhoz. A motorháztető az első sárvédőkkel együtt előrefelé nyílt, így teljesen feltárta a motorteret.

A Volvo 1953. május 22-én mutatta be az autót az újságíróknak. A Philip erős benyomást tett a sajtóra, de a sorsa lényegében már eldőlt. A Volvo számításai szerint a nagyméretű szedán túl drága lett volna ahhoz, hogy nyereségesen lehessen gyártani. A vállalat nem akart mindent egyetlen autóra feltenni, még akkor sem, ha a modellben komoly lehetőségek rejlettek. A Philip ezért egyetlen példányban maradt.

Az autó ennek ellenére rendkívül hasznosnak bizonyult

A vezethető prototípust nem selejtezték le. Ehelyett a Volvo traktorgyártással foglalkozó leányvállalatához, a Bolinder-Munktellhez küldték, ahol a Philip hosszú éveken át szolgálati autóként működött.

A Philiphez fejlesztett V8-as később a Volvo Snabbe és Trygge teherautók motorházteteje alatt is otthonra talált. Jan Wilsgaard eközben a Philip fejlesztése során szerzett tapasztalatait felhasználva megalkotta a legendás Amazont. Ez az autó lett a Volvo első jelentős sikere az Egyesült Államokban.

Ami pedig a meg nem koronázott svéd „herceget” illeti, élete hátralévő részében rengeteg törődést és figyelmet kapott. Az autó ma is kiváló állapotban van a göteborgi Volvo Múzeumban.