A Buick „Turbine Drive” modelleknek nevezte 1960-as autóit, de a motorháztető alatt nem volt turbinás motor

Nem, az 1960-as Buick autókban nem volt gázturbinás motor. A “Turbine Drive” névnek azonban megvolt a maga célja, és érdemes megismerni a mögötte álló történetet.

Az évek során a Buick számos emlékezetes szót és kifejezést használt a reklámjaiban. A Fireball 8 és a Dynaflash nevek máig a márka történetének részei, akárcsak a híres szlogen: “Ha jobb autók készülnek, azokat a Buick fogja gyártani.” És ki felejthetné el a kérdést: “Nem lenne igazából jobb egy Buick?”

Talán a legérdekesebb megfogalmazás 1960-ban jelent meg, amikor a Buick reklámanyagai gyakorlatilag a teljes modellkínálatot “Turbine Drive hajtású Buickokként” mutatták be. A vállalat nem azt akarta sugallni, hogy autóiban gázturbinás motor működik. A reklámszövegírók az automata sebességváltóra utaltak.

1959-re a Buick elhagyta a Dynaflow kereskedelmi nevet, és helyette a Twin Turbine elnevezést használta GM automata sebességváltójára. A váltó a gyorsítás alatti nyomatéknöveléshez hagyományos bolygókerekes fogaskerék-rendszer helyett nyomatékváltót alkalmazott.

A Twin Turbine név a nyomatékváltó belsejében található két turbinára utalt; ezt a konstrukciót az 1953-as Dynaflow sebességváltóban vezették be. A Buick 1958-ban a Flight Pitch Dynaflow változatot is kínálta, amely inkább Triple Turbine néven vált ismertté. A tartósan jelentkező problémákat azonban nehéz volt megoldani, így a gyártás 1959-ben véget ért.

1960-ban a Buick egy lépéssel tovább ment a névadási stratégiával: hangsúlyosan úgy hirdette teljes modellkínálatát, hogy az “Turbine Drive” hajtással rendelkezik. A Dynaflow név előnyei mellett hátrányokat is hordozott, és végül marketing szempontból tehertételnek tekintették.

A finoman gyorsító, átlagos Buick-tulajdonos számára a Dynaflow kivételesen sima működést nyújtott, észrevehető sebességváltások nélkül. Ha azonban erőteljesebb gyorsításra volt szükség, az élmény egy modern, fokozatmentes automata sebességváltóéhoz (CVT) hasonlíthatott: úgy tűnhetett, hogy nincs közvetlen kapcsolat a motor fordulatszáma és az autó sebessége között. Ez a viselkedés az általában szerény gyorsulással együtt a kevéssé hízelgő “Dynaslow” és “Dynaslush” beceneveket eredményezte. Az autórajongók körében mindkét kifejezés közismertté vált, szinte olyan könnyen felismerhetővé, mint maga a Dynaflow név.

Ez nem jelenti azt, hogy a Twin Turbine vagy Turbine Drive néven is ismert Dynaflow kudarc lett volna. A legtöbb Buick-tulajdonos teljesen elégedett volt vele. A sebességváltó több millió autóban bizonyította megbízhatóságát, és 1960-ban a Buick vásárlóinak mintegy 99,4%-a választotta ezt a szokatlan automata váltót.

Volt azonban egy bökkenő: az egyetlen alternatíva a kézi sebességváltó volt. Érdekes belegondolni, vajon mit választottak volna a vásárlók, ha a Buick a Turbine Drive mellett a GM hagyományosabb Hydra-Matic automata váltóját is kínálja.

Különböző okok miatt a Buick eladásai 1960-ban tovább csökkentek, valamivel 254 000 autó alá estek. Ez nagyjából a divízió meghatározó, 1955-ös modellévében elért értékesítésének egyharmada volt; akkor a Buick csak hajszál híján kerülte el, hogy kiessen az iparág tíz legnagyobb autógyártója közül.

A Turbine Drive név mindössze egy évig jelent meg a Buick teljes modellkínálatában, bár maga a sebességváltó 1964-ig megtartotta ezt az elnevezést. A Buick ezután átvette a GM vállalatcsoport Turbo-Hydramatic sebességváltóját, amelyet Super Turbine 400 néven forgalmazott.